Köszönjük mindazoknak, akik időt szántak rá, hogy megosszák tapasztalataikat a televízióműsorok audionarrációjáról! Kérdőívünk kitöltői hasznos visszajelzésekkel segítették a témában összeállított jogszabály-módosítási javaslatcsomag elkészítését.
Az alábbi cikkben a televízióműsorok audionarrációjára vonatkozó, januárban közzétett online kérdőívünkre látássérült és látó személyektől beérkezett válaszokból szemezgetve igyekszünk képet adni a tévés audionarrációs szolgáltatás jelenlegi helyzetéről, valamint azt is megosztjuk olvasóinkkal, hogy milyen szakmai és jogszabály-módosítási javaslatokat teszünk ezen új és hiánypótló szolgáltatás javítása, továbbfejlesztése érdekében.
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXV. törvény módosítása révén 2020. szeptember 19-én a látássérült médiafogyasztókat is érintő lényeges változások léptek hatályba. Ennek értelmében a közszolgálati és a legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal rendelkező audiovizuális médiaszolgáltatók 18 óra 30 perc és 21 óra 30 perc közötti idősávban kötelesek biztosítani, hogy a hazai gyártású filmalkotások a látássérült nézők számára hozzáférhetőek legyenek. Az audionarráció ezt teszi lehetővé. A szolgáltatást – elsősorban színházi előadásokhoz kapcsolódóan – már sok magyar vak és gyengénlátó személynek volt alkalma kipróbálni és megszeretni az elmúlt nagyjából egy-másfél évtizedben. Azonban, mint minden kezdet, a televízióműsorok audionarrációjának hazai bevezetése sem zökkenőmentes. A látássérült nézők egy része már a kezdetekkor jelezte a tapasztalt nehézségeket az MVGYOSZ-nek, illetve az audionarrációt megvalósító, jellemzően civil szervezeteknek. A visszajelzésekből azt érzékeltük, hogy a terület mind a jogszabályi háttér, mind a gyakorlati megvalósítás terén további fejlesztéseket igényel.
A tévéműsorok audionarrációjával kapcsolatos problémák és megoldási javaslatok szisztematikus feltárása érdekében online kérdőívet készítettünk és terjesztettünk a látássérült személyek körében. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kérdőívet több ép látású érdeklődő – vélhetően audionarrátor – is kitöltötte, és így az ő visszajelzéseiket is felhasználhattuk javaslataink megfogalmazásához.
Az online kérdőívet összesen negyvennyolcan töltötték ki. A kitöltők legnagyobb része (34 fő) vak vagy aliglátó, 6 fő gyengénlátó, további 8 fő pedig ép látású személy volt. A válaszadók nagy szórást mutattak abban a tekintetben, hogy néztek-e már bármilyen televízióműsort audionarrációval. Mindössze egy kitöltő nyilatkozott úgy, hogy nem hallott még erről a lehetőségről. Négyen válaszolták azt, hogy egyszer-kétszer már kipróbálták a szolgáltatást, 14-en néha, 17 fő pedig rendszeresen néz narrált tévéműsorokat. Ez utóbbi csoport többségében vak és aliglátó személyekből áll. A nem látássérült kitöltők többsége néha narrációval is követi a tévéműsorokat, vélhetően szakmai érdeklődésből.
A válaszadók egynegyed része (12 fő) azonban még soha nem próbálta ki a szolgáltatást. Talán meglepő, hogy ezt a választ szinte minden esetben látássérült emberek adták, akik azért nem fértek még hozzá az audionarrált tévéműsorokhoz, mert vagy nem rendelkeznek a szolgáltatás igénybevételére alkalmas eszközzel, vagy tévékészülékükön nem tudták bekapcsolni az audionarrációs hangsávot. Ez a tény önmagában rávilágít arra, hogy az egyébként kifejezetten látássérült személyek számára létrejött szolgáltatás esetében egyáltalán nem valósul meg az egyenlő hozzáférés. Több válaszadó leírta, hogy az audionarrációt csak látó személy segítségével tudták bekapcsolni, néha még úgy sem, illetve ehhez, egyes esetekben, a médiaszolgáltatók ügyfélszolgálatai sem tudtak megfelelő útmutatást és információt nyújtani.
A kérdőív kitöltői számos hasznos javaslatot tettek a televízióműsorok audionarrációjának kiterjesztésére. Ezek a felvetések egyaránt érintették a jelenleg szűkös idősáv kiszélesítését és a narrált műsorok műfaji gazdagítását. A látássérült nézők többsége szívesen nézne narrált televíziós programokat délután, késő este, vagy hétvégén napközben, a műfajok tekintetében pedig van igény mozi- és művészfilmek, külföldi sorozatok, sportmérkőzések, hírműsorok, dokumentumfilmek, természeti és tudományos ismeretterjesztő műsorok, vetélkedők és szórakoztató show-műsorok, mesefilmek és más gyermekműsorok, valóságshow-k, lakberendezési és főzőműsorok, de még reklámok narrációjára is. Az is fontos igény, hogy az audionarráció minden televíziós csatorna műsorához biztosított legyen.
Szintén sok észrevétel érkezett az audionarráció technikai megvalósításával kapcsolatosan. Leggyakoribb panasz, hogy az audionarrációt a látássérült tévénéző önállóan még akkor sem feltétlenül tudja bekapcsolni, ha a tévékészüléke rendelkezik beszédfunkcióval. Szintén többen nehezményezték, hogy az audionarráció nem érhető el a műsorok ismétlésekor, illetve a médiaszolgáltatók műsorainak utólagos visszanézését lehetővé tevő mobiltelefonos alkalmazásokban sem. Több visszajelzés érkezett a narrációk minőségéről is: míg egyes csatornák narrált műsorainak minőségével a kitöltők kifejezetten elégedettek, addig mások esetében több kritikát is megfogalmaztak. Több esetben jelezték a válaszadók, hogy az audionarráció a többi hanghoz képest halk, illetve az is előfordul, hogy a narrátor a film szereplőivel párhuzamosan beszél, ami a látássérült nézők számára zavaró. Egyes válaszadók szerint célszerű lenne a sorozatokhoz előnarrációt készíteni és azt elérhetővé tenni. Sokan javasolják, hogy az audionarráció alapértelmezetten legyen bekapcsolva, hiszen a látó tévénézőknek lényegesen könnyebb kikapcsolni azt, ha zavarja őket, mint a szolgáltatást igénylő látássérülteknek bekapcsolni. Olyan javaslat is érkezett, hogy a narráció a távirányítón vagy a set-top boxon egy dedikált gombbal könnyen be- és kikapcsolható legyen, esetleg mobilapplikáció révén legyen elérhető, de többen már azzal is elégedettek lennének, ha a műsorszolgáltató, esetleg az érdekképviseleti vagy a narrációt végző szervezetek készítenének és tennének közzé útmutatást a bekapcsoláshoz, amiben akár a Távszem is segítséget nyújthatna.
Mindezen visszajelzések alapján az MVGYOSZ munkatársai elkészítették azt a jogszabály-módosítási javaslatcsomagot, amelyet hamarosan a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével (SINOSZ) közösen egyeztetünk a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal (NMHH), majd nyújtunk be a kormánynak.
A módosítási javaslatok legfontosabb elemei az alábbiak:
– A médiaszolgáltatók és a televíziós csatornák intenzívebben és konkrétabban adjanak tájékoztatást az audionarrációs szolgáltatás létezéséről és elérhetőségéről.
– Fokozatosan növelve az audionarrációs idősáv óraszámát, 2025-re el kell érni, hogy a szolgáltatás bármikor hozzáférhető legyen.
– A Nemzeti Filmarchívumban fellelhető filmalkotásokat a filmfelújítási projektek során el kell látni audionarrációval.
– Meg kell teremteni a technikai lehetőségét annak, hogy az audionarrációra szolgáló hangsáv közvetlenül a készüléken, esetleg a távirányító segítségével, vagy okoseszközre telepíthető applikáció útján a látássérült emberek által is önállóan beállítható legyen.
– A narrációs hangsáv a különféle szolgáltatók esetében egységesen, azonos módon legyen elérhető, például a távirányítón egy dedikált gomb segítségével.
– A narrációs hangsáv legyen elérhető azon alkalmazásokon keresztül is, amelyek lehetőséget nyújtanak a műsorok utólagos megnézésére, például RTL Most, Telekom TV GO, stb.
– A televízióműsorok visszanézését lehetővé tevő honlapokat és mobilapplikációkat is szükséges akadálymentessé tenni.
– Az audionarráció minőségének egységesítése érdekében szakmai minimumkövetelményeket kell kidolgozni.
Németh Orsolya
szakmai vezető
Forrás: MVGYOSZ.HU