„Szeretek új dolgokat tanulni, kipróbálni magam sokféle területen…”

A LÁRKE „Illünk és beilleszkedünk” projektjének leendő résztvevői közül ezúttal Rács Erzsébetet mutatjuk be egy rövid interjúban. Erzsébet a számítógépes adatrögzítői képzésre jelentkezett – elsősorban azért, mert szeret új dolgokat tanulni, új kihívásokkal megbirkózni. És mindeközben felnevelt öt gyereket – ami önmagában is elég komoly kihívás…

– A lehetőségről a Rehabilitációs Központ értesített, ahol sajnos törzsvendégnek számítok, egy velem született, és nem is javítható látásprobléma miatt – kezdi Erzsébet a történetet. – Ez egy olyan betegség, ami nagyon megnehezíti a munkakeresést.
– Amikor kiderül, akkor már fel sem veszik sehová?
– Egyszer olyan is volt, hogy nem mondtam meg, mi a baja a szememnek. Eladóként dolgoztam azon a helyen, és a pultban nem láttam a kódokat, mert nagyon kicsi betűkkel voltak írva. Kérdezgettem a többieket, és a műszak végén, amikor mondták, hogy vegyek fel szemüveget, kiderült, hogy probléma van a szememmel. A lányok persze mondták, hogy segítenek, de aztán volt egy kis szünetem, és utána már nem mehettem vissza a pultba. Aztán nem nyúlhattam gépekhez, nem szeletelhettem, úgyhogy még két napig sétálgattam a boltban, pakolgattam – és rövid időn belül elköszöntek tőlem.
– Mi történik akkor, ha már a jelentkezéskor megemlíti a problémáját?
– Azt mondják: „majd értesítjük”…
– És tényleg?
– Még egyszer sem történt meg.
– Tartósan munkanélküli?
– Nagyon tartósan, igen. Ötödik éve, ha jól számolom. Volt közben egy távmunkám, de az egy hat hónapos megbízás volt, mert annyi ideig támogatták a foglalkoztatást.
– Mennyi volt a leghosszabb idő, amit egy munkahelyen töltött?
– A Nitrokémiánál van huszonnégy évem, de az a GYES idejével együtt annyi.
– Ez mekkora gyereklétszámot jelent?
– Ötöt.
– Ne vicceljen…!
– Pedig annyi. Három lány, két fiú – a legidősebb huszonöt éves, a legkisebb nyolc.
– Azért ezt nyugodtan tekinthetjük egy főállásnak.
– Igen, azért is nem volt hosszabb munkaviszonyom, mert az anyaság eléggé kitöltötte az időmet.
– Jól gondolom, hogy ez a mostani képzés azért is érdekli, hogy kicsit kimozdulhasson otthonról?
– Igen, ez nagyon is benne van. A fő ok az, hogy nagyon szeretek tanulni, de az is fontos szempont, hogy ne legyek egész nap otthon. Reggel elviszem a kicsi fiamat az iskolába, utána délután négyig magam vagyok, illetve újabban van egy papagájunk, vele szoktam beszélgetni… Szóval, sokát várok ettől a tanfolyamtól.
– Akkor nem kellett sokáig győzködni, hogy jelentkezzen…
– Nem bizony. Szeretek új dolgokat tanulni, kipróbálni magam sokféle területen. Maximalista vagyok, magammal szemben is – és a gyerekeim is tudják, hogy a négyesért mindig haraptam, sőt, az ötös aláért is morgok. Persze, igazából, belül nem annyira… Bár egyszer hármast kaptam kereskedelemből, és inkább levizsgáztam újra, annyira rosszul éreztem magam…

Török Péter