November 13-án délelőtt lezárult a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete által indított „Illünk és beilleszkedünk!” projekt első képzési szakasza. A munkaerő-piaci ismereteket nyújtó képzésben még nem az összes jelentkező vett részt, hanem az a tíz fő, akik speciális ismeretek megszerzése után, a projekt utolsó szakaszában egyfajta mentori tevékenységgel segítik majd társaikat.
A képzési szakasz lezárásaként a résztvevők átvehették az igazoló okleveleket a LÁRKE munkatársaitól – eközben pedig Poleszák Györgyné tréner, pszichológus, a most lezárult képzés oktatója válaszolt néhány kérdésünkre.

– Mi történt eddig a képzés során?
– Ez egy három modulból álló képzés. Az első rész a munkaerő-piaci tréning, a második az önismereti tréning, és a harmadik a tényleges cél: a szakképzés, amely a gyógypedagógiai asszisztensi képesítés megszerzésére irányul.
– Hetven ember számára hirdette meg a LÁRKE a képzést – de itt most még nincsenek annyian…
– Így igaz: ez még csak az egyik csoport a tervezett háromból, tíz résztvevővel. Ők az úttörők, akik legelőször összejöttek, és van egy specialitásuk is a többi, majdani csoporthoz képest. Ők ugyanis a szakképesítés megszerzése mellett mentorok, sorstársaikat segítő emberek is lesznek, és ehhez is kapnak speciális képzést.
– A mentorok miben kapnak többet, miben kapnak mást a képzés során?
– A többlet abban van, hogy az egészségi problémával küzdő, megváltozott munkaképességű emberek helyzetének feltárását szakszerű interjúk keretében tudják elvégezni, szakszerűen tudnak beszélgetni sorstársaikkal. Nem úgy, mint egy barát, szülő vagy testvér, hanem úgy – vagy közel úgy -, mint egy képzett szakember. Emellett megtanulják, honnan szerezhetnek be információkat a munkaerő-piacról, a képzésekről – hogy össze tudják hozni a két oldalt: az egyén adottságait, lehetőségeit és a munkaerő-piac kínálatát.

  

– Nehéz volt megfelelő tematikát találni a képzéshez?
– Nagyon jó szakmai tematikát kaptunk a projekt menedzsmentjétől – az álláskeresés folyamatát például egészen kiválóan lehetett belőle megtanítani. Én magam pedig hosszú időn keresztül tanácsadó pszichológusként dolgoztam a munkaügyben, és számos képzésen vettem részt, úgyhogy elég pontos elképzelésem volt arról, hogyan akarom vezetni a foglalkozásokat. De alapvetően az a helyzet, hogy mindig az életszerű, valós szituációkból kell kiindulni: azt kell megtalálni, hogy mi a valódi probléma. Fontos, hogy ne az érzelmek, a vágyak vezéreljenek, hanem az, hogy mik a realitások.
– Milyen a csapat?
– Jó. Nagyon jó. Meg is lepődtem, hogy ennyire nyitott, kapcsolatokra kész, szociálisan érzékeny társaság jött össze. És az a nagyszerű, hogy most már tudják kezelni a saját problémáikat is, sőt, felül tudnak emelkedni rajtuk. Emiatt pedig arra is képesek, hogy nyissanak a többi ember felé, igazi empátiával.

Török Péter
fotók: Farnady Judit – HexagonFotó