„Hegedüs Angéla hajnali fél hatkor ébredt budapesti lakásában. Levitte Lora nevű kutyáját sétálni, majd elindult a közeli metrómegálló felé, hogy még időben elérje a Székesfehérvárra induló buszjáratot. Összesen öt órát utazik naponta. „Busszal jobban szeretünk közlekedni, mert a vonattal voltak már rossz élményeim: rossz vonatra szállítottak, bár ez még kutya nélkül volt.” A kocsiban senki nem volt, így senkitől sem tudta megkérdezni, hogy jó vonaton ül-e, majd amikor leszállt, rossz irányba indult el: nem kifelé, hanem be a vágányok felé ment. „Kutyával azért könnyebb, mert a kutya lát, és nem fordulhat elő, hogy a vágányok közé esem, vagy az utcán belebotlok egy útfelbontásba.”
Angéla sohasem látott többet néhány erősebb villanásnál, születése óta vak. Két éve dolgozik Székesfehérváron, a LÁRKE Molnár Gábor Látássérültek Rehabilitációs Központjában, végzettsége: szociális munkás. Ugyanazt a főiskolai képzést járta végig, mint látó társai, a munkalehetőség sodorta Fehérvárra. Most napi hat órában keres munkát olyanoknak, akik látássérültként dolgozni szeretnének. „Szociális munkásként ma már nagyon nehéz elhelyezkedni, mert telített a szakma, de a nyelvtanároknak például most több lehetőségük van.” „Hogyan ismer meg valakit?” „A hangját és a beszédstílusát figyelem, ez nagyon sokat elárul. Árnyakat, alakot egyáltalán nem látok, ezt nehéz is elképzelni.” „A színek mit jelentenek?” „Sokszor próbálják magyarázni, hogy milyen a kék, a piros vagy a sárga, de nem nagyon tudok vele mit kezdeni.
Azt tudom, hogy az alma zöld, és piros is van belőle, meg sárga. Mondják, hogy a fehér olyan, mint a hóesés. Fogtam már havat, gyúrtam már hógolyót, de ettől még nem tudom, hogy a fehér valójában hogy nézhet ki.” De ettől még Angélának is meg kellett tanulnia, melyik szín melyikhez illik. „Igyekszem nem papagájmódon öltözködni, legalábbis remélem…” „Ezt hogy lehet megoldani? Hisz egyedül élsz, Lora kutya meg nem ért az öltözködéshez.” „A szekrényben például – amennyire tudom – szín szerint rendezem a ruháimat, és most van egy magyarul beszélő színfelismerő szerkezetem, egy pályázaton nyertem, így már sokkal könnyebb dolgom van.” Hegedüs Angéla késő délután ér haza, és ugyanúgy folytatódik a napja, mint bárki másnak: találkozik a barátjával, vagy cseveg egy jót a barátnőivel. És van úgy, hogy főz valami finomat.
2011.02.14. 06:23 FehérVár, László-Takács Krisztina
