A társadalmi előítéletek mellett a munkaadói oldalon információhiány is lassítja a fogyatékkal élők álláspiaci integrációját itthon. A helyzet javítandó és javítható, a vállalkozásokra kirótt rehabilitációs hozzájárulás drasztikus emelése mellett azonban lényeges a pozitív ösztönzők alkalmazása is.
Azt tapasztalom, hogy amennyiben a vállalatok vesznek is fel megváltozott munkaképességű kollégát, nem mérik fel a képességeit, és emiatt gyakran a valós kompetenciájához képest kevesebb tudást igénylő feladatot bíznak csak rá” – vázolta fel a munkakeresési nehézségeit a 25 éves Bovier György, aki egy néhány évvel ezelőtti baleset miatt kényszerült kerekesszékbe. Mint mondja, a kerekesszékesek között vannak olyanok, akiknek ez megfelel, mert erre van igényük vagy fizikailag erre képesek, ugyanakkor vannak, akik valóban a tudásuknak, képességüknek megfelelő állást keresnek. Olyan munkahelyről viszont sajnos még nem hallott, ahol például magasabb pozícióba, felelősségteljesebb munkakörbe is be lehet kerülni megváltozott munkaképességűként, hiába a megfelelő végzettség és szakmai tapasztalat.
A statisztikák a helyzet mennyiségileg sem biztatóbb. A 2001. évi népszámlálás során a teljes népesség 5,8 százaléka, mintegy 577 ezer fő vallotta magát fogyatékkal élőnek, közülük a foglalkoztatottak aránya mintegy 10 százalék volt – részletezte a Medizóna kérdésére Csányi Zsuzsanna, a fogyatékosok társadalmi integrációjának erősítésével foglalkozó Salva Vita Alapítvány munkáltatói programvezetője. Ez messze elmarad az Európai Unió élenjáró tagállamainak számaitól, ahol az aktív korú megváltozott munkaképességű személyek akár 30-40 százalékát is foglalkoztatják.
A számokból egyértelműen kiderül: a fogyatékos emberek munkavégző kapacitása jelenleg nagyrészt kihasználatlan. Csányi elmondása szerint ez nem a munkára való képtelenségükből fakad, sokkal inkább abból a szemléletmódból, mely a hiányosságok mentén definiálja a fogyatékkal élő embereket, s nem a hasznosítható képességeikre fókuszál, arra, amiben egyénileg jók – akár az átlaghoz képest kiemelkedően jobbak -, és mit tudnak megtenni hatékony képzéssel és támogatással. A fogyatékos munkavállalók termelékenysége ugyanakkora, mint ép társaiké, ha képességeiknek megfelelő munkakörben dolgozhatnak – magyarázza Csányi Zsuzsanna. A munkáltatók értékes és motivált munkavállalókat szerezhetnek így, a tapasztalatok szerint foglalkoztatásuknak köszönhetően pedig a munkahelyi légkör, a munkamorál, sőt a többi dolgozó cég iránti elköteleződése is javul.
Információhiány és előítéletek
Ahhoz azonban, hogy javuló álláspiaci integrációról beszéljünk, a problémakört társadalmi szinten is kezelni kell. „Ha nem találkozunk és beszélgetünk fogyatékossággal élő emberekkel, ha nincs meg a személyes élményünk, hogy ők ugyanolyan érző, gondolkodó emberek, mint a többség, a tapasztalathiány előítéletekhez vezet” – fogalmazza meg az előítéletek felszámolását megcélzó Kerülj közelebb! kampány alaptézisét Hargitai Lilla, a kampányt koordináló Médiaunió Alapítvány ügyvezetője. Tapasztalataik szerint a fogyatékos emberek megtanulnak együtt élni a gondjaikkal, elfogadják, hogy így kell élniük – ezzel párhuzamosan a társadalom viszont nehezen fogadja el őket.
Hargitai Lilla szerint a fogyatékkal élőket Magyarországon „bezárjuk” otthonaikba, mert például képtelenek közlekedni az akadálymentesítés hiánya miatt, emellett pedig olyan nonszensznek minősíthető helyzetek is előfordulnak, hogy az adminisztráció miatt évente megvizsgálnak egy lábak nélkül élő embert, hogy jogosult-e még a kerekesszékére. Az integráció elmaradása már gyermekkorban érezhető, hiszen például a Down-kóros vagy enyhén autista gyereket sem veszik fel „normál” óvodába, iskolába, elsősorban az ismeretlentől való félelem, illetve a dolgozók szaktudásának hiánya miatt. A fent idézett Bovier György – aki maga is rengeteg álláskeresési tapasztalattal rendelkezik, s egyébként pedig a már említett kampány egyik résztvevője -, hozzáteszi: az attitűdbeli és gyakorlati problémák a legtöbb helyen valóban megoldásra várnak, azonban ezzel együtt is időre van szükség ahhoz, hogy egy fogyatékos ember ne csupán „töltelékmunkára” pályázhasson reális eséllyel.
A Salva Vita vélekedése ezzel egybevág:
Csányi Zsuzsanna elmondása szerint a fogyatékos emberek kirekesztése mind társadalmi, mind munkaadói szinten általában nem valóságos indokokon, inkább előítéleteken alapul: a hátrányos megkülönböztetés egyik oka a róluk hibásan kialakult kép, az álláspiacon specifikusan pedig az általuk elvégzett munka minőségétől és az állapotuktól való félelem. Éppen ezért az információk és a személyes tapasztalatok hiánya miatt azoknál a cégeknél is, ahol megvan a szándék a fogyatékos emberek integrációjára, a sikeres foglalkoztatás megvalósításához elengedhetetlen a vezetők és a munkatársak megfelelő felkészítése. A vállalkozásoknak segítségre van szükségük annak megállapításához, hogy mely fogyatékos célcsoportok, milyen előkészítést, átalakítást követően, milyen munkakörökben foglalkoztathatók az adott szervezetnél – erre ma már számos szervezet kínál megoldást.
Fontos, hogy az általános szemléletváltozás terjedéséhez szintén elengedhetetlen lenne a közszféra példamutatása – szakértők egybehangzó vélekedése szerint azonban jelenleg Magyarországon erről nem beszélhetünk.
Forrás: medizona.hu
