Ma már ugyan létezik megfelelő szakembergárda, amely a megvakult emberek rehabilitációjával foglalkozik, ám néhány éve ez még nem volt így. Az első, Csepelen működő kutyaiskola megalapítója, Vitéz Rithnovszky János sokat tett ezért. A vakvezető kutyák képzéséért együttműködők hálózatának tegnapi fórumán Rithnovszky elmondta: rengeteget dolgoztak azért, hogy a kiképzőben ma már ne csak vakvezető, hanem vízi mentésre szolgáló és siketek számára kiképzett jelzőkutyákat is taníthassanak.
Ám még mindig nem megoldott a vakvezető kutyák képzésének támogatása, derült ki Mezősi Tamásnak, a Baráthegyi kutyaiskola munkatársának előadásából. Üdvözlendő, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kiírt egy pályázatot, amely az ezen a területen dolgozók munkáját segíti – ennek segítségével szervezhették meg a tegnapi fórumot is. Ám a törvényi háttérről, kormányzati célokról nem eshetett szó, a minisztérium munkatársa, Kemény Péter ugyanis nem jött el megtartani előadását. Viszont Szokó Zsolt, a fehérvári Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesületének vezetője a hiányosságokról is beszámolt, kiemelve, hogy a vakvezető kutyák a mai napig nem kaphatnak kedvezményes vagy ingyenes egészségügyi ellátást – ebben a kérdésben talán az állatorvosi kamara tehetne valamit, de nonprofit szervezetek lobbizása is sokat segíthet. Mányi Miklós, a Szempont Alapítvány munkatársa riasztó adatokkal szolgált: évente 6 ezer ember vakul meg itthon, amelyhez közel ezerfős rehabilitációs gárdára lenne szükség. Ezzel szemben alig húszan segítenek a megvakult embereknek visszatérni a társadalomba. A kormány köteles támogatni a rehabilitációs tevékenységet, ám az ezzel kapcsolatos törvény a mai napig nincs megfelelően kidolgozva.
Forrás: Fejér Megyei Hírlap
Megjelenés dátuma: 2007. március 03.
Szerző: Töttő Rita
