Élménybeszámoló
Két héttel ezelőtt egy rendkívül tartalmas, élményekben gazdag programban lehetett része a LáRKE-nak és még sok más egyesületnek, akik az ország többi városából érkeztek a LáRKE-hoz hasonlóan azzal a céllal, hogy kikapcsolódhassanak, hasznosan tölthessék el az időt, barátokkal találkozhassanak, illetve ismereteiket gyarapítsák különböző információkkal kiegészítve azokat.
Ugyanis április 28-án került sor a Vakvezető kutyák világnapja alkalmából megszervezett rendezvényre, amit a csepeli Vakvezető kutyakiképző központ 40. évfordulójából, a szövetség centenáriumi programjának keretein belül tartottak meg.
A gyülekezőre szombaton reggel 8 óra előtt került sor Székesfehérváron a Piac téren, a Hatpöttyös étterem előtt. A LáRKE tagjai kissé még álmosan, de izgalommal teli türelemmel várták köztük én is, hogy pontban 8 órakor berobogjon a panorámás autóbusz, amellyel Csepel felé vesszük az irányt. Nem is kellett sokat várnunk, mert járművünk percre pontosan megérkezett. Gyorsan bevágtuk hátizsákjainkat a buszba, és már indultunk is!
Utunk kötetlen vidám beszélgetésekkel, zenehallgatással, aki nagyon fáradtnak érezte magát annak alvással telt el. Utazás közben egy kihangosított mikrofonban, mint valami rádiós, vagy tv műsorban helyi tudósítónktól Németh Évától az egyesületünk programkoordinátorától kaptunk tájékoztatást a nap rendezvényéről, fontosabb eseményeiről. Az információk átadása nagyon pontos és hiteles volt, mert Éva kedves hangján került közlésre, ami szinte az általunk használt képernyőolvasó programok mindegyikébe beleillene mint beszédszintetizátor. mivel rendkívül részletesen adta tudtunkra a nap történéseit Vica így teljesen képben voltunk arról, hogy a nap folyamán mikor mi fog történni, milyen programokon lehet részt venni.
Ezen kívül közösségünkben az egyik jó barátunktól finom házi készítésű zölddió pálinkát kaptunk inni ahhoz méltó módon egy jóféle szolgálati laposüvegből, ami azon túl, hogy nagyon ízlett mindnyájunknak a hangulatunkat is teljesen feldobta az egekbe emelve! Aztán ahogy telt az idő a beszélgetésekkel, iszogatással és a jó kedélyállapotban buszunk megérkezett Csepelre a Vakvezető Kutyakiképző Központ udvarába.
Miután kivánszorgott csapatunk a járműből a központ épületét megkeresve első lépésben egy karszalagot kaptunk, amivel regisztráltattuk magunkat igazolva, hogy mi erre a rendezvényre vagyunk hivatalosak , illetve ezzel a karszalaggal szereztünk jogosultságot a programokon való részvételre, valamint a helyi büfélyben a meleg ételek, italok vételezésére azoknak elfogyasztására.
Miután elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, 10 órakor elkezdődött a rendezvény. Először a megnyitót hallgathattuk meg, ahol elsőnek Dr. Nagy Sándornak a Magyar Vakok és Gyengén Látók Országos Szövetsége elnökének beszéde hangzott el, amelyben köszöntötte a programon megjelenteket és elmondta, hogy mi célból van ez a rendezvény megtartva és milyen nagy tisztelet övezi a vakvezető kutyákat, akik nem csupán kedvtelésből tartott jószágok, hanem „munkaeszközük” igazi hű jó barátaik, segítőtársaik a vak gazdájuknak.
Ezt követte Schiff Mónikának a Kiképző Központ vezetőjének a köszöntője, aki szintén üdvözölte a megjelenteket és elmondta a központ létrejöttének történetét röviden pár mondatban összefoglalva a jelentősebb történéseket a központ életében. Ezután méltatta azokat az alapítványokat, szervezeteket akik fontos ügynek tartják a vakvezető kutyák kiképzését és támogatják a Csepeli egyesületet! Végül Rithnovszky jános is szóbeli elismerésben részesült, akiről megtudhattuk Mónika beszédében, hogy kezdetekben a központ megalapításában a legjelentősebb szerepe neki volt, mert ő volt az aki elsőnek kutyát tanított be vakok vezetésére és az ő fejéből pattant ki a csepeli Kutyakiképző Központ létrehozásának az ötlete is.
Ezután a Dorkó márka képviselőjének gondolatait hallgathattuk meg, aki a központ munkáját támogatja anyagi hozzájárulással.
Mivel sokan azt gondolhatják ezt a beszámolót olvasva, hogy ennyi beszédet hogyan lehet unalom nélkül végighallgatni, a véleményem az, hogy szerintem közülünk senkinek nem jutott eszébe unatkozni. Hiszen ahányféle egyesületnek a képviselője, vagy vezetője közölte mondandóját annyiféle érdekes és hasznos dolgot tudhattunk meg tőlük!
Viszont az élmények, érdekességek tárháza ezzel még koránt sem ért véget, mert 10 15-kor a regenerálódó részleget ismerhettük meg, ahol Dr. Szilágyi Zoltán állatorvos kalauzolt el bennünket érdekes tapasztalatokkal gazdagítva. Előadásából kiderült, hogy ez a regenerációs rész elsősorban a műtéten átesett vakvezető kutyusoknak lett kialakítva, akik műtét utáni lábadozásuk, gyógyulásuk ideje alatt pihenhetik ki magukat felkészülve munkájukra, gazdáik, kísérésére. Az orvos elmondta, hogy általában az ivartalanításon átesett kutyák kerülnek ebbe a regeneráló részlegbe, illetve azok a kutyák akiket csípőbetegség leggyakrabban displasia miatt kell megoperálni, ugyanis a Labradoroknál elég gyakori ez a probléma főként azoknál, amelyeknek sokat kell szolgálni vak, vagy alig látó társukat. Az állatok doktorának előadása is rendkívül érdekes, hasznos volt, tehát mindenkinek felkeltette az érdeklődését még azoknak is, akik korábban nem mutattak kifejezetten érdeklődést a vakvezető kutyák után.
Ezt követően Renkó Zsuzsanna ismertette a kiképzőket, illetve elmondta melyik kiképző milyen színű Labrador kutyával dolgozik, és hogy hívják a kutyáját.
11 órakor pedig Angyal Gábor az MVGyOSz szakmai vezetője tartott bemutatót, ahol megismerhettük a központban jelenleg tanuló összes vakok vezetésére kiképzés alatt lévő kutyát leendő gazdájukkal együtt akik meséltek arról is, hogy milyenek a mindennapok egy kutyával való összeszoktatás során. Ez a program is nagyon érdekes volt véleményem szerint.
Délben a kennel látogatása vette kezdetét, ahol az összes jelenlévő kiképzésen teljesítő kutyát meg lehetett simogatni, mert pihenő idejüket töltötték. Hatalmas élmény volt az amikor a kutyák odajöttek hozzánk csóválva farkukat fejüket kidugva a kennel kerítésén keresztül és közben nyalogatták a kezünket, lábaikkal pacsit adtak tenyerünkbe. Jó volt érezni azt a kellemesen érdes sűrű, tömött szőrüket, és rájönni arra, hogy amikor az ember haja összeragad a zselétől, vagy a víztől összeáll hajmosás vagy fürdőzés után akkor annak is teljesen olyan tapintása van mint a Labrador bundájának. Legalább is én ezt tapasztaltam, illetve gondoltam végig, amikor megsimogattam ezeket a kedves szeretetre méltó ebeket.
miután jól kiélveztük a kutyák társaságát a kennel látogatásnál utána 12 30-kor kasza Karcsi készített közös fényképeket, hogy ez az együttlétünk legyen megörökítve.
Ezután ebéd következett, amit a büfélyben ingyen a karszalagunk felmutatásával kaptunk meg. Hotdog-ot fogyaztottunk, melléje pedig jó friss ásványvizet kaptunk innivaló gyanánt.
Az ebédet Rózsa Kata kiképzőasszony előadása követte, akitől megtudhattuk, hogy egy vakvezető kiképzésre szánt kutya hogyan kerül az oktatók keze alá, illetve hogyan történik a kiválasztásuk, szelekciójuk, hogy egyáltalán alkalmasak-e ennek a nemes feladatkörnek a betöltésére. Továbbá azt is megtudhattuk, hogy ezeknek a kutyáknak a szaporításáról hogyan gondoskodik az egyesület illetve a nevelő családtól hogyan kerülnek ezek az állatok a kiképző központba. Ez az előadás is nagyon érdekes volt.
Ehhez kapcsolódóan Németh Ágnes kiképző szintén nagyon hasznos információkkal teli előadását hallgathattuk meg, aki elmesélte, hogy hogyan tanulnak a vakvezető kutyák, milyen módon lehet őket rávenni a tanulási folyamatokra, hogyan kell nekik parancsokat vezényszavakat megtanítani, illetve mikor érdemes őket jutalmazni, vagy adott esetben büntetni, szankcionálni. Azt gondolom, hogy akinek eddig nem volt kedve ahhoz, hogy kutyát tartson, vagy ennek az állatnak a taníttatásával foglalkozzon az most egyből kedvet kapott hozzá, mert annyira jól interpretálta Ági ezeket a kutyákkal kapcsolatos ismereteket!
Végül 14 órától zenés programban volt részünk. A kiképző központ színpadán fergeteges vidámság kerekedett először Krizbai Teca művésznő jelenlétének, koncertjének köszönhetően aki azon túl, hogy gyönyörűen énekelt bíztatott bennünket, hogy bátran daloljunk vele együtt ezzel is bevonva az előadásába, illetve táncra buzdított mindenkit!
Ezután Szendi Szilvia, és Peller Károly operett előadása következett, ami szintén csak fokozta a programok minőségét, mert ismert operetteket énekeltek és olyan stílusban tálalták ezeket a tisztelt publikum elé, hogy még azok is dalra fakadtak köztük jómagam is, akik eddig sohasem szerették korábban az operetteket!
Tehát összegezve a csepeli Kutyakiképző Központban eltöltött pár órát azt állapíthatom meg, hogy nagyon jó volt a program, rendkívül színvonalas rendezvényen lehettünk! igaz, hogy árnyékot az udvarban nehezen találtunk és a meleg sok esetben már megviselt bennünket, illetve az illemhely a WC, a kézmosóval lehetett volna tisztább, és valamelyest akadályoktól mentesebb, mert amikor próbáltam bemenni Fehérbotommal nagyon szűk volt a bejárat és alig fértem el. De ezeket az apróságokat leszámítva én kiválóan éreztem magamat, és úgy gondolom baráti közösségünkben a többiek is hasonlóan vélekednének erről a rendkívül változatos ünnepségről, vakvezető kutyás bemutatóról.
Végezetül amikor eljöttünk Csepelről betértünk Agárdon a Hullám Street Food Bistróba, ahol Vica élettársa meskó Zoltán étteremüzemeltető és munkatársai láttak bennünket vendégül egy pohár itallal, amit szintén a karszalagunk felmutatásával vehettünk igénybe.
Itt a vendéglőben, aki akart az italozás mellett még ehetett gyrost, pörköltet, rántott húst sült krumplival, vagy hogyha mindez nem volt elég akkor desszertet is lehetett kérni, de ezeket az ételeket előrendelés alapján kellett leadni a pincéreknek, hogy ki mit szeretne fogyasztani. Agárdon is nagyon jól éreztük magunkat elképesztően jót beszélgettünk, tettünk egy sétát a Velencei- tó partján és én még a vízbe is belógattam a lábamat élvezve annak simogatóan kellemesen lágy habjait.
A vacsora kissé elhúzódott, mert a pincérek nem mindenkinek azt szolgálták fel pontosan amit kértek, úgyhogy ebből egy kisebb fajta összezördülés jött létre, de ez mit sem szegte kedvünket, mert csak annyi történt, hogy a tervezett idő helyett tovább maradtunk Agárdon emiatt. Viszont miután elindultunk haza Székesfehérvárra már szinte el is felejtettük, hogy milyen kellemetlenség ért minket a sok más egyéb jó dolog mellett!
Nekem ez a vakvezető kutyák világnapja alkalmából megrendezett program nagyon jó volt teli élményekkel, örömökkel, számos tapasztalattal érdekes információval gazdagodva tértem haza! Bízom benne, hogy a LáRKE összes többi tagja is így tudná összegezni ezeket a történéseket és beszámolómat olvasva gondolatban újra Csepelen, illetve Agárdon jár velem együtt, ahogyan ezt most én is újra átéreztem írásomat elkészítve!
Az élménybeszámolót Györök Márk, a kirándulás résztvevője készítette.
