Telefon: 22-318-700, 30-938-5665, e-mail: larke.info2003@gmail.com, ügyfélfogadás: hétfő, szerda: 9.00-17.00, péntek: 9.00-13.00

A fény túlsó oldalán…” – Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete (LÁRKE), Székhely / iroda: 8000 Székesfehérvár, Jancsár utca 11. Adószám: 18494967-1-07
LÁRKE logo

Élménybeszámoló a 2021.06.05. Kiskunsági Nemzeti Parki kirándulásról

2021.07.19., hétfő. | Friss hírek

Az életünket másfél évek  körülvevő koronavírus helyzet után   egyesületünk tagjai és együttműködő partnereivel a közösségi élet felfrissítése céljából  kiránduláson vettünk részt.

A Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Rákos vipera központban és a nemzeti park területén.

A nemzeti park kollégái  törekedtek számunkra a vizuális érzékek kiesése  ellenére a maximális élmények átadására, amit Több  ismeretterjesztő tájékoztatással,  interaktív kommunikációval és a tapintási érzékelés bevonásával értek el.

Az élményeink átélése érdekében idézem egyik tagunk, Györök Márk élménybeszámoló levelét a kirándulásról!

„Szombaton Reggel 8 órakor indultunk külön busszal a LÁRKE egyesülettel, de a veszprémi Látássérültek egyesületének  tagjai közül is jöttek négyen, illetve ketten a Csongrád megyei látássérültek egyesületétől is, akik a kutatási munkáikba vontak be minket a kirándulásunk végén.
Utazásunk nagyon jól telt, az út két órás volt.
Először Kunpeszér településre érkezve egy Rákosi Vipera védelmi központot látogattunk meg ahol a központ területére belépve volt egy két focipálya nagyságúnak megfelelő lekerített terület, ami hálós kerítéssel volt elzárva az emberek elől.Itt a viperák voltak terráriumaikban, amelyek szintén hálóval voltak oldalról körülvéve.

A központ udvarán nagy szeretettel vártak bennünket a házigazdák, akik a kunpeszéri erdő erdészei.
Ezt követően pedig megismertük herpetológus idegenvezetőnket Schneider Viktort, aki mesélt nekünk a Rákosi Viperának a védelméről és ennek a Magyarországon élő mérges kígyó fajnak a megmentéséről.
Megtudhattuk tőle, hogy ezt a Rákosi Viperát először Herman Ottó a Rákos patak mentén találta meg, innen ered az elnevezése.
Csak annak idején a Rákosi Mátyásról elnevezett rendszer miatt nem lehetett Rákosi Viperának hívni, hanem helyette a parlagi vipera megnevezést használták erre a kígyóra!

Aztán elmondta Viktor azt is, hogy megtámadják az embert a viperák annak nagyon kicsi a valószínűsége, mert csak akkor marja meg az embert a kígyó ha már félelmében nem tud hova menekülni.

Mérge nagyon gyenge, erős immunrendszerű embereknél teljesen ártalmatlan egy méh csípésének felel meg.
Kicsit gyengébb szervezetű személyek esetében pedig kisebb kiütéseket, vagy nyirokcsomó duzzanatokat  okozhat, de ezek maguktól elmúlnak!

Továbbá megtudhattuk tőle azt is, hogy az intenzív állattartásnak köszönhetően elsősorban a legeltetések miatt teljesen visszaszorultak
azok a természetes növénytársulások amelyek menedéket nyújtanak ennek a kígyófajnak.
Ugyanis ennek a kígyónak több ragadozó ellensége van, ami célzottan vadászik rá.
Ilyen pl a borz,  róka, vagy sas, kígyászölyv.
Úgyhogy ezért van szükség többek között erre a növényzetre, mert ez biztosít jó rejtekhelyet ennek a csodálatos hüllőnek.

Miután ezt elmondta idegenvezetőnk utána megismerhettünk néhány növényt, ami jellemző erre a dombos futóhomokkal borított térségre.
3 növényt adtak a kezünkbe a kormos csátét, a zsombékos füvet, valamint a környékre szintén jellemző növényt az árvalányhajat nézhettük meg.
Mindegyik növénynek különleges volt a tapintása.
Ezután megtudhattuk azt is, hogy ez a kígyó elevenen hozza világra a kis kígyókat, akik eleinte egyenesszárnyúakkal, tücskökkel táplálkoznak, később pedig már gyíkot, illetve fehéregeret is esznek.
Meg is mutatták nekünk azokat az élő tücsköket, amelyeket a viperáknak adnak táplálékul.
Ezeket  korábban egy dobozban tartották, amiből teljesen jól lehetett hallani ciripelésüket, mintha egy szép nyári estének  lettünk volna részesei ezen az első programon.
ezeket az élő  tücsköket adták mindenkinek körbe vödröstől és ki lehetett  őket venni megnézni hogyan mozognak és másznak.
Aztán megnézhettünk egy gyíkot is, ami szintén fő táplálékát képezi a Viperának.

Végül két műanyagból készült kígyót adtak körbe mindnyájunknak, hogy érzékeltessék velünk milyen a valóságban egy kicsi, és a kifejlett viperának a mérete!
Miután megtekintettük a kígyók műanyag változatait kaptunk a kezünkbe egy levedlett kígyóbőrt, amelynek tapintása leginkább egy kiszáradt, összeaszalódott fűhöz hasonlított a legjobban.
Ezután Viktor kivett a terráriumából egy viperát, amit először egy dobozba helyezett, és a doboz falát ütögetve hallhattuk annak a hangját, hogy a vipera hogyan sziszeg, és fúj félelmében.
Viszont miután kézbe vette a kígyót kesztyűjével megfogva a vipera teljesen megnyugodott.
Ezt követően mindannyian megsimogattuk a kígyót.
A bőre szép sima volt, egyáltalán nem volt nyálkás!

A simogatás után én még azzal a kesztyűvel, amivel herpetológusunk
megfogta a viperát én is felemelhettem és megtarthattam egyedül
kezemben az állatot, ami szintén nagyon nagy élmény volt!
A viperás bemutatót követően útnak indultunk busszal a kunpeszéri
erdőbe, ahol már egész utunk alatt egy részletes tájékoztatást
hallhattunk a kiskunsági vidék jellemzőiről.
Megtudhattuk, hogy ez a környék kissé dombos buckás, de jellemzően
nagyobb részt sík terület ami futóhomokkal és egyéb növénnyel borított.
Ezen a vidéken leginkább az intenzív legeltető állattartással foglalkoznak, valamint erősen megnyilvánul a tanyavilágra jellemző életforma, amit jól kivehetően mutatnak az utak mentén lévő tanyák, és házikók.
Két fő állattenyésztés zajlik  ezen a tájegységen a szarvasmarha intenzív legeltetése, illetve kisebb számban lovakat is tartanak.

Utunkat végig árvalányhajak szegélyezték, melyektől teljesen úgy nézett ki az erdő, mintha ezüstárban úszna Végül megérkeztünk a kunpeszéri erdő útvonalához, ahol megállt a buszunk és onnan már gyalog vágtunk neki az erdőnek idegenvezető herpetológusunk segítségével.
Viktor elmondta, hogy a peszéri erdőnek nagyon jó az apróvad, és a nagyvad állománya, és a vadászat kizárólag csak az erdő állatállományának túlszaporodásának kordában tartása végett engedélyezett.

Ezután mesélt az őshonos növényfajokról, amelyek ezen a vidéken megtalálhatóak.

Ilyenek pl a kékbangó, ezüstbangó, szarvasbangó.
Ezek mind lágy szárú növények, virág félék.

Valamint említést tett az erdőnek egy fontos programjáról, ami az oak key nevet viseli, amely kulcs a tölgy kifejezést jelenti angolul, aminek az a célja, hogy védelmezzék a kocsányos tölgyet, ezzel is megakadályozva az invazív fáknak az elterjedését.
Idegenvezetőnk elmondta azt is, hogy ezeket a fajokat azért nevezzük invazívnak, mert elterjedésükkel kiszorítják az őshonos fajokat elvéve előlük az életteret.
Ilyen inváziós fajok közül a következő fák vékonyabb ágait, szárait nézhettük meg tüzetesebben: a bálványfának, a kései meggynek,  és az ostorfának az ágait, és leveleit tapogathattuk ki.
Ezen kívül szedtünk vadhagymát is, ami nagyon picike, de illata teljesen olyan, mint a fokhagymának, vagy medvehagymának, de nagyon apró és ez a hagyma egyáltalán nem tartozik az invazív fajok közé.
Miután ezeket a növényeket is alaposan megvizsgáltuk és végigjártuk az erdőt utána egy erdészházba mentünk, ahol egy fókuszcsoportos interjút csináltak velünk Mihók Barbara a Szegedi tudományegyetem ökológusa,  és Ballai Anna, a Csongrád megyei látássérültek egyesületének elnöke.

A következőket vitattuk meg: Kinek hogyan tetszett a kirándulás, hogyan szeretünk jobban kirándulni egyedül, vagy csapatban, illetve hogyan lehetne segíteni számunkra a minél akadálymentesebb hozzáférést a túraútvonalakhoz.
Még eredménye nincs a kutatásoknak, de hogyha a megfogalmazott javaslatokból, ha valami megvalósul akkor már eredményesnek mondhatjuk ezt a fókuszcsoportos kutatási munkát én azt gondolom!
Végül pedig házigazdáinktól az a kellemes meglepetés ért minket, hogy megvendégeltek házi készítésű adalékanyag mentes mézzel, ami nagyon sok gyógynövényt tartalmaz, illetve házi készítésű bodzaszörppel is meg lettünk kínálva mindnyájan!

Aki pedig szeretett volna az kapott egy üveggel ebből a finom házi készítésű mézből, amit haza lehetett vinni!
Mindent összegezve azt tudom írni, hogy nekem ez a kirándulás egy olyan örök életre szóló élményt adott, amire mindig emlékezni fogok!

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Kiskunsági Nemzeti Parkot meglátogatásra, mert megérezheti azt, hogy milyen az amikor egy táj magával ragadja a szépségével, gazdagságával, és részesülhet a házigazdák, valamint idegenvezetőnk Schneider Viktor végtelen szeretetéből és jóságából, valamint ihatja Viktor szavait, a sok tudást magába szívva, ami annyira szükséges mint kiszikkadt földnek a friss esővíz, amely élteti növényeinek, fáinak gyökereit!
ÉN teljesen így voltam ezzel, hogy próbálkoztam magamban elraktározni azt a sok hasznos információt, amivel elláttak a kirándulás alatt és bátran állíthatom, hogy a finom házi készítésű méz és bodzaszörp mellett, szellemi táplálékkal is jóllakottan, és szeretettel, újabb barátságokkal gazdagodva, élményekkel, emlékekkel feltöltődve térhettem haza!
Bátran buzdítok minden természetkedvelő embert arra, hogy menjen el ide kirándulni, mert nagyon megéri!”

Köszönjük Márk beszámolóját, a jövőben is tervünk , hogy tagjainknak életre szóló élményt tudjunk szerezni programjainkkal!

Share This

Share this post with your friends!