A diszkrimináció hat formájáról

Ha valaki úgy érzi, hogy jogsértés, különösen pedig hátrányos megkülönböztetés áldozatává vált, először is azt kell tisztáznia, hogy az egyenlő bánásmód követelménye milyen tulajdonságokkal
összefüggésben érvényesíthető. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ezért felsorolja, melyek azok a szakkifejezéssel védett tulajdonságnak nevezett sajátosságok, melyek alapján nem szabad kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni egyes embereket vagy csoportjaikat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyekkel vagy csoportjaikkal szemben. Mivel egy látássérült embert sem feltétlenül csupán a látássérültsége miatt érhet diszkrimináció, felsorolásszerűen tekintsük át a törvényben nevesített védett tulajdonságokat, melyek között a fogyatékos állapot is kiemelten szerepel. E tulajdonságok a nemi, faji hovatartozás, a bőrszín, a nemzetiség, a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, az anyanyelv, a fogyatékosság, az egészségi állapot, a vallási vagy világnézeti meggyőződés, a politikai vagy más vélemény, a családi állapot, az anyaság, ill. terhesség, vagy apaság, a szexuális irányultság és a nemi identitás, az életkor, a társadalmi származás, a vagyoni helyzet, a munkavégzésre irányuló jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, valamint az érdekképviselethez való tartozás. Nagyon lényeges, hogy a tulajdonságnak nem kell ténylegesen fönnállnia, így a hátrányos megkülönböztetés akkor is megállapítható, ha valakit vélt tulajdonsága miatt ér diszkrimináció. Ha – például – valaki nem cigány származású, de valamilyen okból az állásinterjún romának vélik, és ezért nem
veszik föl, eséllyel kezdeményezhet eljárást a cég ellen – feltéve, hogy a diszkriminációs okot legalább valószínűsíteni tudja.

Ha valakit a fentebb felsorolt jellemzők miatt ér hátrányos megkülönböztetés, jó eséllyel indíthat eljárást az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Az eljárás pontos szabályairól később ejtünk szót. Fontos azonban megemlíteni azt is, hogy a fenti tulajdonságok mellett a törvény a más tulajdonság, helyzet, vagy jellemző alapján történő diszkriminációt is tiltja. Más kérdés, hogy ez utóbbi kategória eléggé képlékeny, így ilyen esetekben az eljáró hatóságnak a szokottnál is
nagyobb mérlegelési lehetősége van.

Milyen magatartások sérthetik az egyenlő bánásmódot? A törvény a diszkriminációnak hat formáját különbözteti meg. Ezek:

1. a közvetlen hátrányos megkülönböztetés,
2. a közvetett hátrányos megkülönböztetés,
3. a zaklatás,
4. a jogellenes elkülönítés,
5. a megtorlás és
6. az ezekre adott utasítás.

Ahogy fentebb már röviden érintettem, közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek az olyan rendelkezés minősül, mely alapján a diszkriminációt elszenvedő személy vagy csoport vélt vagy valós védett tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévőkkel szemben kedvezőtlenebb bánásmódban.

Számos olyan eset is előfordul ugyanakkor, melyben a közvetlen megkülönböztetés nem állapítható meg. Ilyenkor hivatkozási alapot jelenthet a közvetett diszkrimináció.
Az egyenlő bánásmód törvény értelmében közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód
követelményének megfelelő rendelkezés, amely a védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. Ilyen eset lehet például, ha a felsőoktatásban tanuló látássérült hallgató nem juthat elektronikus formában tankönyvekhez. Ilyenkor közvetlen diszkrimináció nem valósul meg, hiszen a fogyatékos diák ugyanolyan
feltételekkel juthat a nyomtatott könyvekhez, mint bármely más hallgató, ám ezeket fogyatékossága miatt nem, vagy csak jelentős többletmunkával tudja elolvasni.

Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság zaklatásnak minősítette – például – azt, hogy egy munkahelyen a munkatársak rendszeresen a melegeket sértő vicceket meséltek tudottan homoszexuális kollégájuk jelenlétében.

Jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely a védett tulajdonságok alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül - elkülönít.

Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben, ezzel összefüggésben, jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

A fenti tiltott magatartások alól kivételt képezhet az előnyben részesítés, melyet – némileg vitatható módon – pozitív diszkriminációnak is szoktak nevezni.
Ennek alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy a párt ügyintéző és képviseleti szervének
megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül. A pártok esetében a törvény azért tesz kivételt, mivel itt a politikai vélemény alapján nyilvánvalóan indokolt lehet a különbségtétel.
Fontos azonban, hogy az előnyben részesítő rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

Dr. Ozvári L. Ádám